Van az a mondat, gondolat, ami a teljes szövegben, és önállóan is megállja a helyét. Én bizonyára külön posztot szenteltem volna a témának pár körmondattal és egy-két fura hasonlattal, e figyelemreméltó megfogalmazás viszont kolléganőmtől való, az ő szíves hozzájárulásával teszem most közkinccsé.

Az, hogy élj a mának, nemcsak azt jelenti, hogy rúgjunk be, ki tudja, meddig lehet, hanem azt is, hogy éljünk meg dolgokat, érezzünk, amit érzünk mondjuk ki, amit szeretnénk, azért tegyünk, és amit nem szeretnénk, annak pedig ellene tegyünk.

Az a bizonyos Carpe diem, amit máig sokan választanak mottójuknak. Tisztelettel ajánlom a fenti sorokat a tízes-húszas korosztály tagjai figyelmébe! Meg persze az „örök gyerekekébe”.

Aki teheti, nézze meg a Holt költők társasága c. film idevágó részletét is, ebben a főszereplő J. Keating (Robin Williams) magyarázza a diákoknak az életérzést. És akkor végre az Élj a mának sem lesz közhely.