Ha azon a harminceleji fiatalemberen múlna, valószínűleg nem létezne (a) szerviz. Ha ezen a mentalitáson múlna, a javítani, helyrehozni szavakat is törölnünk kellene a szótárunkból, de még pillanatragasztót sem kellene forgalomba hozni.

Történt ugyanis, hogy szeretett kisméretű fényképezőgépemmel el kellett látogatnom a márkaszervizébe. Ezzel nem is lenne gond, jártunk már ott, akkor a képélességgel volt a gond, most az elemtöltöttséggel. Merthogy amióta megjavították az élességet, (szoftver), előjött egy másik hiba, nevesül az, hogy mindegyik, amúgy használható elemre-akkura alacsony töltöttséget ír, sőt egy random időpontban le is merül, vagy már a bekapcsoláskor lemerültet jelez.

A harminceleji szerelő kézbeveszi a gépet, próbálgatja (javaslom neki, hogy képeket is készítsen, mert a vaku az, ami az elemeket leggyorsabban leszívja), majd ránéz az elemtartóra és közli a hiba vélt okát. Eszerint a teleptartó fedeléből ki van törve egy picike darab (+ a gép le is eshetett) és a rossz érintkezés generálja ezt a lemerülősdit. Barátunkat egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy a hiba már az általa felfedezett sérülés előtt jelentkezett, sőt a gép újonnan az időt is elfelejti egy elemcsere alatt másfél percen belül, pedig előtte nem így tette. A hiányosság amúgy ronthatná az érintkezést, de szerencsémre nem olyan helyen van.

Idősebb kollégája odaér, hogy felvegye a megrendelést, a fiatalabb közben közli, letett a gépről, de mindezt úgy, hogy az ostoba felhasználó tudtán kívül tönkreteszi a gépet, amit nem lehet javítani, mert ugyan mit old meg egy szoftverelés. (Elég sok mindenért felelős lehet az élességállítástól kezdve az elemek érzékelésén át a beállítások tárolásáig, de ezzel nem terhelném az olvasót.)

Alighanem kevesen gondolunk bele abba, hogy szavaink, cselekedeteink mélyüzenetet is hordoznak. Ez most éppen kétfélét is.

1. Ha informatikusra emlékeztető kinézetű főhősünkön múlna, ez a szerviz bezárna. Ugyanis a javítóműhelyek legjava (ahol még van ilyen) abból él, hogy a felhasználó meghibásodott, szakadt, kopott, elrontott, elnyűtt, leejtett (függően attól, hogy cipőről, ruháról, TV-ről, videóról vagy éppen fényképezőről van szó) holmikat hord oda. Ezek a fizető javítások. És amíg a szakembernek egy-egy holmi munkadarab, addig a fogyasztónak szükség, vagy éppen eszmei érték.
2. Képzeljük el, amint emberünk házasságát, párkapcsolatát diagnosztizálja ily módon: „Te ostoba vagy, a kapcsolat pedig menthetetlen.” Sajnos egyre többen cselekszenek aszerint, hogy barátságok, szerelmek olyanok, mint a Duracell, hogy kimerülnek/használat után aztán a szemetesben landolnak. Vagy épp egy rövidke ideig elhitetik magukkal vagy a másikkal, hogy nem, ők aztán nem így cselekszenek, aztán szépen mégis kihátrálnak belőle. Ha mindenki eszerint élne, nem csupán szerviz nem lenne ebben az országban, hanem úgy egy az egyben az emberi lélektan tudományát is szép lassan el lehetne felejteni, és a tárgyi világban is csak eldobható termékek léteznének, amiken még csavar sincsen. Sőt, mit több, pillanatragasztót sem kellene már forgalmazni, mert e mentalitás szerint az is fölösleges.

Barátunk szerencséjére vagy szerencsétlenségére azonban még működik szerviz. Sőt, vannak olyanok, akik az emberi kapcsolatokról is úgy gondolják, hogy bár szelektálni, a tartalmasat viszont mégis éltetni-rendbehozni, megtartani kell. Utóbbiak kapcsán találó az a mondat, hogy „nehéz hasonló (felfogású)t találni”, de egymástól elszigetelt pozitív példák azért igazolják, hogy mindez napjainkban sem lehetetlen.

És ami a gépet illeti: otthagytam szépen a szervizben, az idősebb kolléga átvette, a hibalistát felírták. Mert nekem – részben eszmei érték, részben pedig a képek minősége miatt – a javíttatás megéri!