Bandee blogja

Szomszédaim emlékére

2015. május 12. 16:59 - Névtelen betelefonáló

Alighanem sokan kívánnának maguknak ilyen szomszédokat, mint akik mellettünk laktak. Ma már ritkuló lakótársi magatartásforma képviselői voltak ők, abban a másfélszobás lakásban. Egy nem szokványos nekrológ a jó szomszéd értékeiről.

Még 2000 novemberében költözünk abba a bizonyos tízemeletes házba, ahol most is lakunk. Az emeleten lévők, köztük a mellettünk lakók kedvesen fogadtak, bemutatkoztunk egymásnak, ahogyan azt illik. Ők már jóval régebb óta éltek itt, ám hogy mennyi ideje is voltak házasok, akkor tudtuk meg, amikor Karcsi bácsi 2012 végén nagyon váratlanul megözvegyült.

Földi útjuk azonban ennél is több időre, ötvennyolc(!) évre kapcsolta össze őket. Ma már sokak számára elképzelhetetlennek tűnhet egy emberéletnyi idő, pedig jóval többeknek megadatna a tartós kapcsolat, ha nem rontanák el már rögtön az elején.

Mert be kell látnunk, hogy a manapság sokat emlegetett és hiányolt kémia nem tart össze két embert majd hat évtizedig. Amikor valaki az első randevún a tökéletes testű lovagot várja, és ápolt, átlagos, szerethető jelentkezőknek mond sorra nemet erre az egy szóra hivatkozva, ott valami nincs rendben és hat hónap sem szavatolható, nemhogy hat évtized. És ez is csak azért lett ötvennyolc év, mert egyikük egy napon többé már nem tért haza a vásárlásból. A másikuk pedig jó két év múlva követte, április legvégén.

Nemrég láttam meg egy újabb kerékkötőjét a tartós kapcsolat kialakításának. Egy most már csak volt ismerős alkalmazza, elvágva maga előtt a tartós kapcsolat és a barátságok működtetésének-kialakításának lehetőségét. Ez pedig nem más, mint a (túlzott) sértődősség, amihez meglehetősen merev magatartás párosul nála. Hiába képes a bocsánatkérésre, és tudja értékelni a jóindulatot, ha nem tudja azt mondani, hogy túlreagálta, feleslegesen fordított hátat, vagy hogy tévedett.

Márpedig egy több mint fél évszázados házasságban több mint valószínű, nincs helye efféle merevségnek. Két különböző vérmérsékletű embernek viszont igen. Egyikük amolyan „pörgős” volt, másikuk inkább barkácsolni, horgászni szeretett. Két egymás melletti jegyben, a Kosban illetve a Halakban születtek, és az egymás mellettiekről azt tartják, nem jönnek ki jól egymással. Hát az emberi tudatosság, az összeszokás, a kölcsönös alkalmazkodás, két gyerek, három unoka és ugyanennyi dédunoka alaposan rácáfoltak erre. Valami mégis működött évtizedeken keresztül, ami nem a ma keresett tökéletesség vagy kémia fogalma. Különbözőek voltak, mégis egyek, így ismerte őket az emelet.

Többek között így voltak ők jó szomszédok, akiket bárki kívánhat magának. Az esetek többségében mi szorultunk afféle lakótelepi segítségre, egy-két szerszám vagy alapanyag (tojás), egyszer pedig egy kávédaráló formájában.

Egyszer a felettük lakó távollétében meghibásodott a WC, így szomszédaink alaposan be/eláztak, de úgy, hogy az előszobai tapéta levált a falról. Épp a szalagavatóm főpróbájára indultunk, amikor láttuk a hirtelen jött „áradást”. Szó nélkül vittük a felmosóvödröt, hogy abba gyűljön a víz, együtt tüntettük el a hirtelen jött „csapadék” nyomait.

Működött tehát az, ami manapság ritka, és ami a hatvanvalahány lakásos házak esetében talán csak a legelső beköltözők között volt meg. Sőt, az egész emeleten működött az idősek között. A nyolcadikon ismeretlen fogalom a deviancia, ellenben az átvinni/letenni az újságot a szomszédnak nagyon is bejáratott dolog, erre mondtam, hogy ritkaság a tízelemetesekben.

Néhány napja még eggyel kevesebben vesznek részt ebben, amit a keddi temetés tudatosított, ha máshol nem is, az emeleten. Jelenlétük azonban nem csak ebből az egy lépcsőházból fog hiányozni, hanem valamennyi magyar lakótelepről, ahol éltek vagy élhetnének hozzájuk hasonló emberek. A jó szomszédok jelenléte ugyanis a mindennapjaink részévé válik, észrevesszük, ha már nincsenek. A rosszakat is, csak az ő távozásuk után (ha végre valahára elköltöznek), fellélegzünk. A jók után viszont egy darabig űr marad. És a jónak a helyét csak jónak szabadna átvennie - mindenütt. Rombolással ugyanis nem fejlődik a világ, a jók viszont a rokonságilag idegenek számára is meghatározóak maradnak.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr587454246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása