Valami nagyon újjal és merésszel akart előrukkolni az a két férfi, akiket ha nem kapnak el mielőbb, élő bizonyítékai lesznek annak, hogy olykor még a kamerás védelem sem elég hatékony.

Történt ugyanis, hogy „Ismeretlen elkövetők filctollal összefirkáltak egy nemrég forgalomba állt vadonatúj Mercedes autóbuszt a 106-os vonalán. Megrongálták a busz belső kárpitját, az ablakait és a külsejét is. Az új autóbusz biztonsági kamerája felvételt készített az elkövetőkről…” (BKK)

A Budapesti Közlekedési központ (BKK) – szerintem nagyon helyesen – nyomban közzétette a hírt. Én is belinkelem. Nézzék meg az elkövetőket, különösen a fejüket. Tényleg menjenek rá a linkre, és tudatosítsák magukban: kik azok, akik nem méltók a budapesti tömegközlekedés legrosszabb állapotú járműveinek használatára sem, még akkor is ha amúgy éves bérletük van. 

Szóval: nevezetteket azért lenne fontos mielőbb elkapni és felelősségre vonni, mert ha ez nem történik meg, gyorsan követőjük akadhat. A két jómadár bizonyára nagyon eredetinek és merésznek gondolta, hogy egy teljesen bekamerázott járművön hagyja ott a névjegyét, azonban engem is beleértve az utazóközönség jó része, valamint a szolgáltató – teljes joggal – már nem találja ennyire jópofának a dolgot. (Zárójelben megjegyzem, a 105-ös busz rongálóit, akik az Operánál törték be az ablakot, szintén a kamerák felvételei alapján kapták el.)

Tegyük fel mégis, hogy én, vagyis inkább mi vélekedünk ódivatúan. Viszont akik szerint az utasok, a BKK és a BKV meglehetősen maradiak a buszdekorációkat illetően, vagy a kamera nem elég hatékony, esetleg szegény elkövetők jogait sérti, vajon mivel tartsuk távol a rongálókat? Ültessünk fegyveres biztonsági őrt minden este nyolc után közlekedő járatra, esetleg utaztassunk közterület-felügyelőket vagy rendőröket? Előbbieket valóban érdemes lehet legalább próbaképpen felültetni valamelyik hírhedt járatra, de mégis, ki fogja megfizetni a fegyveres őrt? Ha pedig az egyenruhásokat szállítjuk buszra mi lesz a többi járművel, ki fogja meg a zsebtolvajt, ki fog helyszínelni a baleseteknél és kit fogok kihívni, ha valakik éppen az ablakom alatt a nyílt utcán esnek egymásnak, mert szocializációjuk megrekedt ezen a szinten? Csak azért tettem fel a kérdést, mert nem egy olyan esetről tudok, amikor szolgálaton kívüli rendőr segített elfogni a nyaklánckitépőt, és bizonyára nem azért mert nem tudta volna mással eltölteni az idejét.

Eddigre talán sokan leírták már a hozzászólások között: az ilyen kivagyiságból alkotó renitenseket egyetlen hatékony ÉS törvényes módon lehetne visszatartani, nemsokára elárulom, hogyan. Mert ugye ha az utas éppen megörökíti az akciót, vagy éppen rászól az elkövetőkre, mondjuk ki, sok esetben a testi épségét kockáztatja, ha pedig mégis sikerrel jár és tényleg megörökít egy buszfirkálást, utána megkapja a kommentáradatot, hogy megsértette utastársai személyiségi jogait. Az ilyenkor felszólaló lelkes jogvédők persze valószínűleg nem számolnak sem a magántulajdon védelmével (a jármű valakié, akkor is ha cég!), és a békés többség azon igényével, miszerint érvényes jegye vagy bérlete birtokában jogosult tiszta (rongálásmentes) járművön utazni. (Vagy ha számolnak, ügyesen titkolják, az önbíráskodás pedig szintén nem törvényes megoldás még akkor sem, ha sokszor érezzük azt, hogy valóban nemes célt szolgálna.)

Mégis akkor mi lehet az a bizonyos törvényes és hatékony megoldás? Ha a járműrongálás által okozott kárt kizárólag járműtakarítás formájában lehetne megtéríteni. Magyarul: aki összefirkál egy buszt, tíz másikat kell letakarítson helyette, többszörösét annak, mint amit összerondított. A jármű bármi lehet, a büntetés akár 3 HÉV, 4 villamos és 3 trolibusz megtisztításából állhat, ha pedig nem lenne elég összefirkált tömegközlekedési eszköz szerte a fővárosban, mehetne vasúti kocsikat mosni, a takarítók bizonyára örülnének a hirtelen jött segítségnek. Persze ha úgy egyszerűbb, mi kulturáltan utazók nem ragaszkodnánk a darabszámhoz: az okozott kárt a közmunkaprogramhoz igazodva napi ötezer forintjával lehetne ledolgozni, pontosabban letakarítani. Ha a firkáló amúgy dolgozik, kénytelen lenne szabadságra menni. Ha az általa okozott kár megtérítése felemésztené szabadon kivehető napjainak számát, kénytelen lenne fizetés nélküli szabadságra menni. És akkor végre a saját kárán tanulná meg: ők nem, hanem mi. Igazságosan, törvényesen. Úgy, ahogyan ők nem vagy majd csak évek múlva. Addig pedig viseljék tetteik következményeit…