Intelligens, vagy legalábbis becsületes, jóravaló emberek arra nevelik gyermekeiket, hogy szépen, illedelmesen kérdezzenek, és akkor arra teljes joggal várhatnak, ha nem is mindig kedves, de legalább udvarias választ. Mi, illedelmes, vagy legalábbis arra nevelt emberek megtanuljuk azt is, hogy akkor sem kezdünk jóízű anyázásba, amikor a másik nem nekünk tetszően, hovatovább kifejezetten támadóan vagy sértőn reagál. De a Belvárosi Modern Eladót viszont teljesen más elvek szerint tanították az illemre.
Többek között ezért örülök, hogy kötelező lesz az erkölcstan, de én etikaoktatással is kiegészíteném ezt a tantárgyat, például azért, hogy a jövő felnövekvő generációja már ne így járjon el, ahogy mai hősünk tette:
Modern Eladó 2900 ft-os áron kínált megvételre egy jó állapotú, ámde korántsem biztos, hogy sztereó kétkazettás rádiómagnót az egyik igen nagy aukciós portálon. Tekintettel arra, hogy ez az ár nem éppen alacsony és több eladó is köszönettel fogadta, amikor megírtam neki, hogy gépe hibáit többek között megnyúlt hajtószíj vagy más egyéb hiba okozhatja, gondoltam, egy kellően intelligens (nem kioktató!) alkuval szerencsét próbálok. Már csak azért is, mert ebben a magnóban erősítő bemenet is van, meg amúgy is szeretem a kétkazettásokat.
Leírtam, hogy a „húzza a szalagot” hibajelenség (ez a köznapi megnevezés amúgy helytelen, mert a csúszókuplungnak eleve húzni kell, hogy a szalagot biztonsággal felcsévélje) szerintem a hajtószíjak és az elállítódott sebesség hibája. Leírtam még a kínai magnóknál korántsem egyedi sztereónak álcázott monó problémát és még egy-két mechanikus apróságot, elvégre 2900 helyett én 900-ért akartam volna hozzájutni az amúgy hetedik kerületből elvihető magnóhoz.
Modern Eladónk, aki persze nem ezen a néven fut, a következőképpen reagálta le, hogy én, mint gyűjtő egyfajta értékőrzésként kívánom olcsóbban megvenni: „A hiba fel van tüntetve HÚZZA A SZALAGOT, hogy mitől valószínű látatlanban ön is tippelget.
Szétszedni nem akarom, nem is értek hozzá, feleslegessé vált azért árulom.”
Erre más szavakkal, de kulturált módon megírtam neki, hogy az igazán hozzáértők, akik nem óhajtanak beképzelt mindentudónak tűnni, akkor sem fognak 100%-os diagnózist adni, ha amúgy ezer százalékig biztosak a dolgukban. Én biztos voltam. Abban is, hogy mindezt, amit leírt, tehette volna kicsit barátságosabban, elvégre, ahogyan a bevezetőből is kiderült, engem (még) valami egészen másra tanítottak a huszadik század utolsó évtizedében.
Amikor kioktatónak nevezett, nem átallottam megírni, hogy nem tekinthető barátságos eladónak szemben azokkal a partnerekkel, akiknek bizony egy forintért kelt el a termékük, mégis úgy kezeltek, mint ahogyan Európában a nagybetűs Vevőt szokás. Sőt, egyikük még a 2 db termékért felajánlott kétszázast sem fogadta el, pedig ha jól emlékszem, napi teendőivel összehangolva az agglomerációból hozta be a magnókat az Örs vezér terére, bár a konkrét "bezzegpéldától" ott eltekintettem.
Gondolkozzunk egy kicsit másképpen, és tegyük fel, hogy én voltam túl bőbeszédű, ő pedig egy határozott, korrekt, és mégsem udvariatlan partner. Tételezzük fel ezt, és nézzük meg az ő válaszát, ugyancsak szó szerint:
„OLCSÓBBAN NEM ADOM, NYERNI A LOTTON LEHET, ITT VÁSÁROLNI LEHET, NEM 1FT-ROL INDÍTOTTAM, FIX ÁRAS. NEM KÉRTEM KIOKTATÁST, A VÉLEMÉNYED MAGADNAK.”
Tehát én kioktattam azzal, hogy barátságtalannak neveztem. Legyen. Sőt, – de ez már szigorúan az ő olvasatában – kellemetlenkedtem azzal, hogy olcsóbban szerettem volna megvásárolni egy számos hibalehetőséget magában rejtő magnót.
Nos, erre már én is másképpen folytattam, természetesen nem lépve át azt a bizonyosat: „Ön oktatott ki, én viszont mint gyűjtő leírtam egy-két dolgot, amit vagy figyelembe vesz, vagy nem. És akkor is leírom ha kioktatásnak veszi. Sőt, inkább szembesüljön vele: BAROMIRA NEM VEVŐBARÁT A HOZZÁÁLLÁSA, amit ír, KULTURÁLTAN, ÉRTELMESEN LE LEHET ÍRNI pl így: "észrevételeit köszönöm, de a terméket nem áll szándékomban olcsóbban adni". Úgy látszik, a belvárosban nem tanítanak illemet, közel van az a bizonyos nyócker.” Mindezt pedig megtoldottam azzal, hogy a véleményszabadság jegyében ezt a kedves történetet e helyen szándékomban áll megjelentetni.
Szeretném jelezni az olvasónak: nem én kezdtem. Én először érdeklődtem. Elvégre önszántamból fizetni szeretnék valakinek valamiért. De az viszont nem mindegy, hogy kinek, miért és mennyit.
És még a külvárosit meg a lakótelepit nevezik prolinak, pedig a „hétkerben” nincs panel és az bizony a nagybetűs Belváros…
A válaszüzenetben - az olvasó okulására - már csak ennyi állt: „A JÓ ANYÁDDAL FOGLALKOZZÁL TE TAKONY”
Remélem, ha másból nem, ebből a posztból azért érzik a kontrasztot, amire szerettem volna ráirányítani a kedves vásárlók figyelmét, de erre már nem maradt lehetőségem, elvégre Modern Eladó letiltott. Még jó, hogy nem fenyegetett verőlegényekkel.
Még mindig tegyük fel, hogy hibáztam, mert a másik oldalt is meg kellene hallgatni, de itt ugyebár nyilvánvalóan nem kíván megszólalni. A legelsőt és legkisebbet azzal vétettem, hogy kérdeztem. A második, immár nagyobbat azzal, hogy válaszoltam. Az ilyen ember szemében elkövettem egy harmadik bakit is: nem hagytam magam.
Ha pedig mégis rám hallgatnak, vagy esetleg nekem adnak igazat, azt a 2900 forintot tényleg egy lottózóban költik el.
