Bandee blogja

Technika és tisztelet

2012. július 16. 23:32 - Névtelen betelefonáló

Tegnap akadt meg a szemem a Rejtély, miért nem halnak ki a retrokütyük című íráson a mobilomon. Bár érdekes olvasmány, és vannak pontok, amikben egyetértek, mégis úgy vélem, helyenként illő volna egyfajta tisztelettel írni arról, ami nem a huszonegyedik századból való. Saját tárgyaim fotóival illusztrált írás következik, amit ha másért nem, a képekért érdemes lesz elolvasnia annak is, aki nem műszaki érdeklődésű.

Amiben (még) egyetértünk

A cím az én olvasatomban azt mondja, a szerző(k) szerint ideje volna már száműzni a nem modern elektronikai eszközöket. És valóban, én sem értem, miért kapható még például fax vagy betárcsázós modem, bár az elavultnak mondott cikkek esetében sokkal inkább az zavar, hogy olyan ársávban kínálják őket, amilyenben már modernebbet is tömegével lehet kapni.

Például egy hordozható rádiómagnó 4-6 ezer forintba kerül újonnan, és az említett betárcsázós eszköz is drágának számít. Csak viszonyításképpen: nemrég hatezer forintért árultak ébresztős CD-s rádiót abban a hipermarketben, amelyik a sima rádiómagnót ma is ötezerért kínálja. Nem beszélve arról, hogy aukciós oldalakon akár tizedáron hozzá lehet jutni jó állapotú használt magnóhoz:

user_25_lfg1.jpg

A tévesen bakelitként említett lemezekkel valahogyan nincs baja a cikknek, azonosan gondolkodunk: helyük van a zenetárban, természetesen az újabb formátumok mellett.

20111202584.jpg

Jó hír, hogy lemezjátszó miatt ma senkit nem néznek futóbolondnak. Valószínű még akkor sem, ha az éppen egy olcsóbb hifiben (Osaka OS-1100) foglal helyet.

Fényképezős prokontra

A „Miért kellene kihalnia?” alpontban viszont hosszan tárgyalják a filmes fényképezést, ami a mai instant világban kényelmetlen ugyan, viszont van néhány talán sosem behozható előnye. Kevesen tudják, de a filmes gépek sokkal nagyobb megapixelszámú képeket készítettek annak idején, mint a jelenleg kapható 14 megapixeles olcsóbb-drágább digitális fényképezők. Nem beszélve arról sem, hogy aki mondjuk a kilencvenes évek végén vagy a kétezres évek elején megvette a legolcsóbb, 200-as érzékenységű filmet, sokkal valósághűbb (szemcsenélküli és szebb színvilágú) képeket készíthetett rá a legolcsóbb géppel is, mint a digitális korszak darabjaival vagy éppen egy mobiltelefonnal. (Itt jegyzem meg tapasztalataim szerint mobiltelefon 3 megapixeles felbontás fölött képes élethű felvételek készítésére, elsősorban szabad téren, természetes fényben. További érdekesség, hogy a mobilokba újra fixfókuszos kamerát tesznek, holott például az autofókuszos Nokia C6 vagy az N97 kifejezetten élethű képeket rögzít.)

Nem értik azt sem, miért lehet még discmant és VHS-t kapni. Előbbi értetlenség okát értem, hiszen a fizikai adathordozók egyre inkább háttérbe szorulnak, az Egyesült Államokban pedig már nem is gyártanak üres kompaktlemezt, olyannyira lecsökkent iránta a kereslet. Nálunk viszont mind a lemez, mind a rengeteg tekintetben kényes-kényelmetlen lejátszó kapható. És ha utóbbi már nem korszerű, akkor kizárásos alapon a CD-s magnó sem lehet az:

User 22 villogós-1.jpg

Erősítőbemenettel (AUX) szerelt CD-s rádiómagnó 2010-ből. MP3-at és újraírható lemezeket nem olvas. (A működés közben látható formatervezett készülék a Rádió-és magnógyűjtemény egyik hordozható audióközpontja.)

Kazetta és walkman a temetőben

Mint ismert, a Sony 2010-ben jelentette be hivatalosan, hogy felhagy a walkman-ek (sétálómagnók) gyártásával két évvel később pedig üres magnókazettát is csak elvétve lehet újonnan kapni, ráadásul véleményem szerint aránytalanul drágán. Mivel a magnóról sokaknak a gyorsmásolós hordozható példányok jutnak eszükbe, a cikk nem siratja a hatvanas években szabadalmaztatott Compact Cassette technológiát, sem annak lejátszóit.

Ne szépítsük, a piaci kétkazettások legfeljebb beszédfelvételeket képesek jó minőségben másolni, kazettára felvenni mindig is csak „nagymagnóval” vagy Hifi-vel volt érdemes, bár a rádiós vegyesválogatás összeállításánál ez aligha számított. Néhány dologra azonban mindenképp szeretném felhívni a modernitás felé hajló közönség figyelmét:

1. Majd minden gép, így a kazettás magnó is karbantartást, törődést igényel, a szalagpályát rendszeresen tisztítani kell. Erről viszont sokan elfeledkeztek, mások pedig nem is tudták, hogy szükséges elvégezni. A gép azonban a karbantartást és a szervizelést meghálálja, és akár évtizedekig magnó marad, szemben a mai, mindössze pár év élettartamúra tervezett elektronikai cikkekkel.

2. A kilencvenes-kétezres években vásárolt kazetták már sokkal jobb minőségűek voltak, mint korábban készült elődeik. A szalagok nem szorultak, a fejet kevésbé koszolták, és a rögzített hang is jobb volt.

3. A kéthangszórós magnók egy része azért szólt borzalmasan vagy készített „furcsa” felvételt, mert egész egyszerűen MONÓ volt

First 32 kicsiben.jpg

Hiába az FM stereo LED vagy átkapcsoló, a kínaiak még a szakavatottabbakat is képesek voltak megtéveszteni oly módon, hogy a fenti kétkazettás magnóba sztereó fejvezetékkel kötötték be a monó lejátszófejet! Természetesen ezeknél a gépeknél a rádió sem (volt soha) térhatású. Az effajta trükk a levehető hangszórós nagyok között már nem volt jellemző, sőt, komolyabb példányokat is megtalálni közöttük: 

User9 Sonashi kicsi.jpg

Piaci csúcsmodell a kilencvenes évek közepéről: valódi hangszínszabályzó, kikapcsolható mikrofon, erősítő bemenet, kikapcsolható diszkófények, levehető hangszórók.

4. A mai videómegosztó oldalakon hallgatható zenék egy része sokkal rosszabbul szól, mint a kazetta, mégis sokan nézik, hallgatják. Ha már modernebb technológiát használunk, nem lenne jobb, ha egyúttal jobb minőségű is lenne?

+1 a tárhelyek bővülésével és a kazetták kiszorulásával háttérbe szorultak a válogatásalbumok is. A számítógépen akkor is a teljes albumot tároljuk, ha abból csak egy-két számot hallgatunk, és az MP3 lejátszóra vagy a mobiltelefonra sem biztos, hogy számonként (fájlonként) töltjük fel a hallgatnivalót, hiszen van elég hely és még áttekerni sem kell. A magam részéről a jobb minőségben felvett rádiós kazettáimat ma is őrzöm, sokszínűbb, mintha a számítógépből keresem elő a meghallgatni vágyott zeneszámokat.

„Rendkívül elavult technológia”

Ez pedig nem más, mint a VHS. Bár a cikk nem kritizálja annyira élesen, a finomabb bírálat sokkal inkább annak tudható be, hogy a terepszemle során csak DVD-videó kombit találtak újonnan, sima videomagnót már nem. Az írás szerint Video Home System radikális háttérbe szorulásának egyik oka, hogy minőségben nem képes kiszolgálni a lapostévéket. És akkor itt álljunk meg egy szóra:

1. Egy lapostévé önmagában sosem lesz képes olyan hangvisszaadásra, mint amilyenre egy fadobozos Videoton vagy Orion TV képes volt. Lapos helyre ugyanis csak lapos hangszóró építhető be, ami a mélység hiánya miatt nem tud szépen szólni, a tévét minimum egy 2.0-ás számítógéphangszóróra vagy 5.1-es hangfalszettre, házimozira érdemes rákötni.

Funai VHS User3 kicsiben.jpg

2008-ban gyártották, „rendkívül elavult”. Videomagnó és a képen nem látható televízió 2.1 hangdobozzal, máig használatban

2. A videomegosztókon megtalálható videók minősége olykor többszörösen alulmúlja még a másolt VHS-ét is, mégis megnézzük. Ha így van, mitől jobb?

3. A LED televíziók képe leginkább a 100 Hz-es (nem vibrálós képcsöves) tévékhez hasonlítható, a 100 Hz-esen pedig szép képet ad a videomagnó. LCD-n valóban nem, de a technika egyre inkább a plazma és a LED felé fordul.

4. A VHS háttérbe szorulásával kiveszett egyfajta egységes otthoni filmrögzítési kultúra. Ma olcsó papírtokos műsoros DVD-k, fájlcserélő oldalak, számítógépen nézett és tárolt, olykor gyatra minőségű (és nem túl nívós) filmek jelentik az otthoni mozizást. Volt egy rövid korszaka az asztali DVD írónak, azonban az ezekkel felvett lemezeket a számítógép sokszor csak nagy sokára játszotta le. Megjegyzem, egy-egy letöltött, kockázó-akadozó filmnél (+lassú számítógépnél) sokkal élvezhetőbb egy jól felvett VHS, nem beszélve arról, hogy az otthoni kalózkodás (főleg a torrentes feltöltési arányok és sebességek miatt) ugyanúgy időigényes, mint filmet rögzíteni a televízióból. Ráadásul míg a videóra vett anyagot általában záros határidőn belül legalább egyszer megnézzük, addig sok feleslegesen letöltött film ott áll a számítógépen, biztosítva a gazdáját arról, hogy ezt is időben beszerezte…

Kombit és lejátszót a piacra!

Mint VHS-t szerető és használó gyűjtő nem szívesen látom a videokazetták tengereit a lomtalanításon kiszórt szeméthalmokban, kár értük. Azt gondolom, kétféle típus hosszabb-rövidebb forgalmazása tenne jót a technológiák párhuzamosságának. Még konkrétabban: érdemes lenne tovább- vagy újraforgalmazni a VHS-DVD kombik és sima lejátszóvideók 1-2 típusát, míg a sima felvevős videóknak már tényleg nincsen helye a polcokon.User10-11 lejátszó VHS kicsi.jpg

Videolejátszók 1990-ből (felül) és 1992-ből (alul). Feledés vagy reneszánsz?

Miért lenne jó?

1. A VHS lejátszó retro, mint a lemezjátszó. Egy-két keskeny, dizájnos típus igenis figyelemfelkeltő. A lejátszóvideók nagyjából 26 cm szélesek, egy-egy komolyabb DVD lejátszó viszont 40-43 cm, egy kombi videó szintúgy. Ha már helyet foglal, miért ne tudhatna többet puszta lemezolvasgatásnál?

2. Ár-érték arányos lenne. Elavultat olcsón, elavult+korszerűt arányos, megfizethető áron!

3. Akinek van otthon kazettája, és nézni vagy digitalizálni szeretné, nem kell kidobnia. Ha látja, hogy lehet kapni lejátszót, vagy a kombivideó segítségével megmentheti a felvételeit, miért ne használná azokat még néhány évig?

4. A karbantartott VHS 100 Hz-es és LED tévéken szép képet ad. Nem digitális, de ne feledjük, önmagában a csillagpontos kábeltévé sem az! A napi sorozatok felvételére pedig mind a VHS mind a DVD jó szolgálatot tesz. Letöltögetés helyett vagy mellett visszavezetnénk az otthoni filmrögzítés kultúráját, ami nem utolsó sorban a kalózkodás által okozott anyagi károkat is csökkenti.

5. A mai TV-ken gyakran két SCART csatlakozó is megtalálható, az összekötés nem jelenthet gondot.

6. A VHS-DVD kombinált készülékekben közös az elektronika, nincs belőlük monó változat, ráadásul típustól függően akár mindkét formátumra tudnak rögzíteni.

+ 1: mint a kazettás magnónál, itt is fontos a szalagpálya rendszeres tisztítása, és persze az is, hogy jó kazettára nézhető felvétel kerüljön. (Sokan nem tudták, hogy a videókat tiszttani kell.)

Zárszó

Végezetül annyit mondok, bármit el lehet átkozni és el lehet temetni. Viszont ne feledjük, ha régen mindenki úgy állt volna hozzá a gramofonhoz vagy az orsós magnóhoz, mint jó néhányan az utódaikhoz, ma nem ismernénk őket, és azt sem tudnánk, hogy volt valaha lemezjátszó a világon. És persze ezt a rádiót sem ismernénk:

VT Velence de Luxe kicsiben.jpg

Modernizáció ide vagy oda, nálam 2012. július 16-án még VHS magnó rögzíti a filmeket, természetesen jó minőségben. Letölteni nem szeretek/lusta vagyok, ha filmre van szükségem, elkérem, a videót pedig a használattal párhuzamosan megmentem az utókornak.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bandeenator.blog.hu/api/trackback/id/tr134661111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása