Érdekes aukcióba botlottam a minap. Százezer forintról bocsátanak licitre egy 1976-os szovjet orsós magnót. A magnón lévő felirat szerint egy HOTA-304-esről van szó, de azt már nem tudom, és a hozzászólók sem tudták biztosan, hogy cirill vagy latin betűkkel akarták-e ráírni. Így aztán a nevétől kezdve az előfordulásán át a vevők átveréséig mindenféle témájú üzenetet kapott már az eladó.
Igen, a magnón egy licit is van. A kereső valóban nem ismer magyar találatot, legfeljebb lengyelt, azt sem sokat, így az eladó joggal hiheti, hogy ritka műkincset árul, pláne, hogy még működik is. Aztán jöttek az ellenérvek, persze nem ebben a stílusban, ahogy most én e sorokat írom.
Az olvasó a kibicektől/gyűjtőktől (merthogy mindkét csoportból bőszen üzentek a tulajnak) megtudhatja, hogy a volt Szovjetunió területén ez korántsem volt ritka példány, többen használtak ilyen magnót, valahogy úgy, mint hazánkban a kazettás MK-t.
Mind az eladó mind a jelenleg nyertes vevő Somogy megyéből való, így a kedves szemlélődők rögtön hangot is adtak ama feltételezésüknek, hogy a Hangjegy magnóra bizony egy haver licitált, azt a hamis látszatot keltve, hogy valóban vevőre talál majd a készülék, amit szerintük Ukrajnából vámmal együtt 20 ezerért bárki megkaphat, aki ilyenre vágyik.
Ahhoz képest, hogy egyik sem akarta megvenni, elég sok időt szántak a levelezésre. Amivel nem lett volna baj, ha kevésbé személyeskedőbb stílusban teszik.
Olvasgatván ezt a kisebb chatfórummá alakult aukciót, úgy gondoltam, billentyűzetet ragadok és hangot adok az érveimnek, aztán úgy döntöttem, hogy pontokba szedve itt fogom leírni a magam kis kommentárját, legyen akár pro, akár kontra.
1. Van egy Akai GXC-710D jelű kazettás deckmagnóm, amit szintén nem ismer a kereső. Ha az egy dátum akart lenni, amit a belsejében láttam, akkor a magnóm 1977-es, de annyi bizonyos, hogy 9 kg nehéz és egy jó ökölnyi nagyságú ventilátoros motor hajtja a mechanikát és vele együtt a kazettát. Mivel ajándékba kaptam 8 évvel ezelőtt, és nagyon jó állapotú, nem tervezem eladni, habár lehet, hogy a kopásálló mágnesfej miatt a százezer forint egyötödét megkapnám érte. Ennyit a keresőről és az ismertségről.
2. A kedves eladó tényleg indokolatlanul drágán árul, ugyanis egy Tesla B-57 orsós magnót, aminek hiányzik a fejtakaró díszléce, 40 ezer forintért kínál, cserébe viszont ad hozzá szalagot is. Ritkaság ide vagy oda, a szovjet terméknél kihasználja vélhetően valós monopolhelyzetét, és a jelek szerint akadt rá vevője.
3. A keresőóriás az Osaka OS-1100-as Hifit sem ismeri. Ez a készülék a kor Tesco-s minőségű termékei közé tartozott, de a lemezjátszóját előttem senki nem használta, a magnót is csak alig, így hát én magam élvezem a szolgáltatásait. Jó, ha kapnék érte kétezret, pedig szép és viszonylag kicsi is.
Az érték tehát NEM függ a keresőtől! (vö: deck, 1-es pont)
4. A vevő nem várja meg a választ és licitál. Rákérdezett, hogy a magnó működik-e 220 Voltról, vagy csak 127-ről, mert az oroszok korábban azt a feszültséget használták. Már a válasz előtt ott volt a licitje. Lehet, hogy nagyon kell neki a Hangjegy, és soha az életben nem látott még csak hasonlót sem, vagy nagyon tudatlan, esetleg tényleg valami haverről van szó. Utóbbi ellen szól, hogy az illetőnek ettől az eladótól nincsen még értékelése. Mellette, hogy ezidáig 3 vásárlása volt. Nem ítélkezem, ha akarja, tegye meg az olvasó.
Arra gondoltam, sikerül rövidebben összefoglalni, ami ott folyik, de lehet, hogy jobban járnak, ha megnézik az árverést. Addig is elárulom, mivel én ezt a modernebb korszakot is szeretem, és nem egy hordozható rádió-magnóm van, amelyek között egy forintért megnyert is akad. Ez az alsó képen látható is egy ilyen egyforintos termék. Pedig ha megnézik, nem fogják érteni, az eladó miért nem akart elfogadni érte száz forintot sem.
