Fényképezőgép, mobiltelefon, “filmnéző szerkezetek". A reklámok, és korunk technikai fejődése egyre inkább az újabb és modernebb eszközök megvétele és használata felé hajt minket. Azonban véleményem szerint bár a gépek olykor megkönnyítik életünket, mégsem mindig gyorsabbak és praktikusabbak elődeiknél. Akik maradisággal vádolnának, gyorsan leszögezem, csaknem két éve annak, hogy okostelefont használok, amit praktikusnak tartok és nagyon szeretek. Ám ezzel együtt és ennek ellenére írom a most következő sorokat.
Nemrégiben kaptam egy új fényképezőgépet, mert a “réginek” (alig hároméves) egy véletlen baleset következtében betört a kijelzője. Utóbbit hibásként eladtam, előbbinél pedig ajándékozója rögtön arra figyelmeztetett, felejtsem el a vakus képeket! Egy digitális korban azt gondolnánk, mi sem természetesebb annál, minthogy modern gép és kellő ismeretek birtokában ott és akkor készítünk fényképet, ahol akarunk. Hozzáteszem, egyik gép sem remekel a mesterségesen megvilágított képek készítésében, noha sem a Kodak, sem az Olympus nem tartozik a gagyi márkák közé.
Emlékszem, alig három évvel ezelőtt még filmes gépen készítettem többségében élethű képeimet, és bizony sokszor volt a kezemben egy öt éve akciósan vásárolt kínai fixfókuszos, vakus fényképező. Valahogy még ez a kis szerkezet is szebb képeket készített este vagy lámpafénynél, mint utódai. Pedig talán még a vakut is kézzel kellett bekapcsolni. Apám, aki maga is aktívan követi a technika fejlődését, egyszer megjegyezte, semmi pénzért nem válna meg a filmes gépeitől. Én sem cselekednék másként.
Fejlődött a technika, és megjelent a kamerás mobil a mi háztartásunkban is. Megtanultam azon is fotózni. A VGA kamerástól kezdve a két, majd három megapixeles felbontású telefonokon át a mostani öt megapixelesig minden fajta megfordult a kezemben, hiszen amíg nem volt digitális gépünk, akár a családi, akár a baráti képek is a telefonnal készültek. Megtapasztaltam tehát, hogyan lehet mobilon fényképezni. Természetes fényben két megapixeltől fölfelé nagyon jól, bár a zoomot célszerű elfelejteni.
Ha már telefon, egyre inkább terjednek az érintőképernyős változatok. Ez lett a divat. Először januárban vettem a kezembe ilyet. Azt hittem, könnyű melléütni, és netezni sem egyszerű vele. A menü használata könnyű, optikailag is úgy érezzük, nagyobb a felület. és itt jön a de. Internetezni már nehezebb, ha lapozunk, könnyen megesik, hogy a felület vagy nem mozdul, vagy úgy megszalad, hogy rögtön kereshetjük, hol is tartottunk az olvasásban. Egyúttal óva intek mindenkit attól, hogy csevegőprogramot használjon érintőképernyős mobiltelefonokon. Ugyanis az üzenetek eljuttatása több lépcsőből áll, mint hagyományos társaikon. Továbbá amíg gépelünk, a másik válaszát sem látjuk, jóllehet pont arra szeretnénk reagálni. Azonban ha a telefon billentyűzettel és érintőkijelzővel is rendelkezik, egyszerre tulajdonosa egyszerre érezheti magát modernnek és konzervatívnak.
A modernitás jegyében apámnál kézbe vettem korunk egyik új csodáját, a tabletet. Nézegettem forgattam. Valahogy ilyennek képzeltem, ugyanakor mégsem. Android operációs rendszer fut rajta, szintén érintőkijelzős. Akármerre forgatom, az “irásirány” követi azt. Telefonálni is lehet rajta, és felszerelték egy 3,2 megapixeles kamerával is. Persze aki szöveget szeretne rajta szerkeszteni, meg kell vegye az office-kompatibilis szoftvert. A billentyűzetkiosztását sem ítéltem megfelelőnek, már csak azért is, mert ha ékezetes karaktert, vagy számot szeretnék “leütni”, meg kell nyomjam az “átváltógobot”, aminek utána az ékezetes betűk vagy a számok jelennek meg. Tehát “váltóbillentyű”, ‘é’ karakter, “váltóbillentyű“. Billentyűzettel kombinált okostelefonon ez kétlépéses művelet, de ha hosszan lenyomva tartom mondjuk a G betűt, egy Ó betű jelenik meg a képernyőn. Egy gombot nyomtam le hozzá, nem pedig hármat.
Arra a következtetésre jutottam, hogy szinte semmivel nem tud többet, mint egy Nokia okostelefon. Utóbbi véleményem szerint kisebb és praktikusabb, és úgy érzem, valódi mini számítógépként működik. Hiszen a fényképeimet számítógép igénybevétele nélkül, mobilinternet segítségével meg tudom osztani a világhálón, továbbá ha mondjuk szeretném eladni az egyik rádiómat, erről a “zsebkendőnyi területről” is el tudom indítani az aukciót. Valamint ennek a posztnak is a háromnegyedét az okostelefonon írtam. Alig ütöttem mellé, pedig jval kisebb a billentyűzete, mint az asztali számítógépemnek.
Nem egyszer botlottam kidobott, jó állapotú videokazettákba lomtalanításkor. Kidobjuk a VHS-t, és a gyenge minőségű, Youtubera feltöltött videókat pedig szinte gyermeki örömmel élvezzük és osztjuk meg a linkjét a nagyobb közösségi portálok üzenőfalain. Pedig sokszor a hang sem az igazi rajtuk. Van, aki a telefonjára is átkonvertálja őket, vagy ott is megtekinti ezeket. Persze a mobilok sem készítenek profi videókat, a legjobb is 640x480-as felbontású. Utóbbiról azért valljuk meg, már élvezhető minőség.
Kidobjuk a VHS-t, és ugyancsak gyermeki izgalommal tekintjük meg a titokban moziban fölvett, másolt vagy torrentről letöltött filmet, ami szintén nem a tökéletességéről híres, ahogyan anno a másolt videokazetták sem. Itt említeném meg az egyes laptopokon vagy asztali gépeken tárolt és lejátszott avi formátumú filmeket, amelyeknél az embernek olyan érzete támad, hogy darabos a szereplők mozgása...
Mint gyűjtő a VHS mellé teszem le a voksot. Mint minden más, ez is elmúlik, nézhetetlenné válik egyszer. Én mégis a tévéből fölvett vagy esetenként DVD-ről másolt videókat érzem a legtermészetesebbnek, és az sem zavar, ha a filmmel együtt a TV-csatorna logóját, vagy az alsó sarokban elhelyezett tizenkettes karikát is bámulnom kell. Videófelvevőimet kívül-belül tisztán tartom, van amelyiket magam javítom, mert számomra a nézhető minőség alapkövetelmény.
Összefoglalva elmondhatom, hogy bár modern világunkban sok minden megvalósítható, néha mégis azt érzem, egy kalózfilmmel vagy egy megosztott kisvideóval önként mondunk le arról a minőségről, amelyikre törekszünk, vagy aminek reményében szó nélkül dobjuk el a régi holmijainkat. Megvesszük a "tapizós" mobilt akkor is, ha nincs rá szükségünk, és észre sem vesszük, hogy esetenként több idő alatt végezzük el ugyanazt a feladatot rajta, mint egy hagyományos készüléken.
Bár szeretem az okostelefonomat, és élvezem minden előnyét, soha nem divatból fogok valamit megvenni vagy lecserélni. Nekem az a korszerű, ami az én igényeimet a legmegbízhatóbb módon kielégíti, és szívesen használom. Még évekig lesz itthon VHS-em, magnót is fogok hallgatni, és az emailjeimet a mobilomon ezután is meg fogom nézni. Sőt, akik ismernek, tudják, hogy meg is válaszolom őket!
