A plázazombi stílusa
Azt már tudhatjuk, hogy olyan, mint plázazombi igenis létezik. Rövid említésként róla, hogy ő a multik és a média összefogásában mesterségesen (újra)termelt fogyasztó.
Ennek a fogyasztónak viszont stílusa is van!
Mint minden ember, én is "rákényszerülök" arra, hogy ruhaüzletet keressek fel, hiszen öltözködni mindenkinek kell. Árkategóriában ezt az akciós, de már nem Gazdaságos szintjén kell elképzelni.
A fiataloknak szánt üzletekben pedig rendre a kövtkező fogad: "kilencvenhatnégy", "százháromkilenc" lehetőleg hangosan. (Na itt a helyes frekvenciaközlébe még nem is kötöttem bele). Ha nem egyedül megy az ember, és mondjuk szeretné megbeszélni, milyen ing való a farmerjához, akkor ettől tekintsen el. Ha rosszmájú akarnék lenni, vigye mindkettőt, vagy az összeset, ha már megtetszett.
Szóval hangos rádió. Lehetőleg a korosztályéból. Hiába, valahogy sem ez a fajta zene, sem a hangereje nem volt vonzó számmra. Ja, és egyes munkahelyeken nem lehet rádiót hallgatni, mert az elvonja a figyelmet.
A márkahű fogyasztót pedig illik a maga stílusával várni. Mert akkor máskor is jön. Oda, ahol "kellemes" zene is fogadta.
De lehet ez más üzletben is, csak ott halkabb a zene, és e két adón kívül ismernek mást. Sőt, a Dunáról elnevezett plázának külön "helyi" rádiója is van! Igaz, híreket nem mondanak, néha a kedves fogyasztóképes korú diákokat munkára invitálja néhány iskolaszövetkezet, hogy majd aztán oda vigye a pénzét vissza, ahonnan ő ezt a hirdetést hallotta. A plázából a plázába. Bár erre a "lehetőségre" idáig még nem gondoltam.
Nemrégiben - abban a hitben, hogy így is késtem már vele - esettanulányt írtam. ott pedig a nyelv mélystruktúrájával is kellett foglalkozni. Itt most nem kívánom részletesen leírni, mi is az, de a szavak egyenkénti puszta elsődleges jelentésénél azért többről van szó. Korábban megállapítást nyert, hogy a plázazombi maximum a kinmondott szavak értelmét fogja fel, tehát mondjuk LCD monitor: az a lapos izé, amit a műszaki "boltban" részletre is árulnak.
Vagy inkább másképp: a márkavalóság és márkareklám. A gyorséttermet folyamatos jelenben szereti ("I'm lovin' it"), a kozmetikumot pedig megérdemli. Ha megérdemli, hát meg is veszi! Naná! Tovább nem firtatja, mit jelentenek a szavak, fonteikai szinten van ugye a környezetük, tehát a reklám, amiben hallják, az ott is van jó helyen. A lexikait pedig a monitornál és a márkaszlogennél már elemeztük.
Ezek tükrében kívánok a mégis tudatos fogyasztóknak további kellemes vásárlást.
Mint minden ember, én is "rákényszerülök" arra, hogy ruhaüzletet keressek fel, hiszen öltözködni mindenkinek kell. Árkategóriában ezt az akciós, de már nem Gazdaságos szintjén kell elképzelni.
A fiataloknak szánt üzletekben pedig rendre a kövtkező fogad: "kilencvenhatnégy", "százháromkilenc" lehetőleg hangosan. (Na itt a helyes frekvenciaközlébe még nem is kötöttem bele). Ha nem egyedül megy az ember, és mondjuk szeretné megbeszélni, milyen ing való a farmerjához, akkor ettől tekintsen el. Ha rosszmájú akarnék lenni, vigye mindkettőt, vagy az összeset, ha már megtetszett.
Szóval hangos rádió. Lehetőleg a korosztályéból. Hiába, valahogy sem ez a fajta zene, sem a hangereje nem volt vonzó számmra. Ja, és egyes munkahelyeken nem lehet rádiót hallgatni, mert az elvonja a figyelmet.
A márkahű fogyasztót pedig illik a maga stílusával várni. Mert akkor máskor is jön. Oda, ahol "kellemes" zene is fogadta.
De lehet ez más üzletben is, csak ott halkabb a zene, és e két adón kívül ismernek mást. Sőt, a Dunáról elnevezett plázának külön "helyi" rádiója is van! Igaz, híreket nem mondanak, néha a kedves fogyasztóképes korú diákokat munkára invitálja néhány iskolaszövetkezet, hogy majd aztán oda vigye a pénzét vissza, ahonnan ő ezt a hirdetést hallotta. A plázából a plázába. Bár erre a "lehetőségre" idáig még nem gondoltam.
Nemrégiben - abban a hitben, hogy így is késtem már vele - esettanulányt írtam. ott pedig a nyelv mélystruktúrájával is kellett foglalkozni. Itt most nem kívánom részletesen leírni, mi is az, de a szavak egyenkénti puszta elsődleges jelentésénél azért többről van szó. Korábban megállapítást nyert, hogy a plázazombi maximum a kinmondott szavak értelmét fogja fel, tehát mondjuk LCD monitor: az a lapos izé, amit a műszaki "boltban" részletre is árulnak.
Vagy inkább másképp: a márkavalóság és márkareklám. A gyorséttermet folyamatos jelenben szereti ("I'm lovin' it"), a kozmetikumot pedig megérdemli. Ha megérdemli, hát meg is veszi! Naná! Tovább nem firtatja, mit jelentenek a szavak, fonteikai szinten van ugye a környezetük, tehát a reklám, amiben hallják, az ott is van jó helyen. A lexikait pedig a monitornál és a márkaszlogennél már elemeztük.
Ezek tükrében kívánok a mégis tudatos fogyasztóknak további kellemes vásárlást.
